Cím: Tengelic, külterület, Alsótengelic, a Paks-Kölesd közút mentén
Kategória: műemlék, építmény
Művészeti stílus: klasszicista
Helyrajzi szám: 0405
GPS: 46°32’35.0” N 18°40’42.4” E
Forrás: http://tengelic.hu/telepulesi-ertektar, http://www.muemlekem.hu, http://www.kincsestolnamegye.hu/gindly-benyovszky-kuria
A birtokot Gindly Antal 1805-ben született Rudolf fiának vette meg testvérétől, Teréziától 1818-ban. Az klasszicista stílusban felépült kúriát feltehetően Antal építtette fia számára az 1800-as évek első harmadában. A parkban álló, helytörténeti és építészeti értékkel egyaránt bíró épület téglalap alakú, földszintes. A nyugati főhomlokzat középtengelyében pilléres-oszlopos timpanonnal lezárt nyeregtetős oszlopcsarnok található. Az épület tengelyében több nagy terem található. A ma is látható nyílászárók 1870–80 között kerültek beépítésre. Az épület alatt dongaboltozatos pincét alakítottak ki. A kúria 1900 körül a Benyovszky család birtokába került. A birtokot és a kúriát az 1. világháborút követő évtizedekben Bárány Imre bérelte és lakta családjával a 2. világháborút követő kitelepítésükig. Ezt követően az épületet államosították, szociális otthon kapott helyet benne, ami a mai napig működik jelenleg Csilla von Boeselager Otthon néven, ahol mintegy 10 éve szenvedélybetegeket gondoznak. A kúria mellett több később épített épület található.
Cím: Alsótengelic
GPS: 46° 32’ 36.24’’ N 18° 40’ 41.59’’ E
Látogathatóság: szabadon látogatható
Ezen a helyen egy kereszt már 1900-ban itt állt. Az akkor itt lakók kápolnát szerettek volna építeni, de csak egy imahely kialakítására való pénzösszeget tudtak összegyűjteni, ahol egy keresztet helyeztek el, melyet fel is szenteltek. Ide jártak Alsótengelic lakói ünnepeken, templom helyett, mert egy szépen kialakított meghitt, nyugalmas hely volt, padokkal. Nyitott, de rendezett. Oldalt magas sövény, fent pedig a fák koronája védte. Az útról nem volt látható. Ünnepek és bánatok színhelyévé vált. A Szociális Otthon lakói is rendszeresen igénybe vették 1948-tól. 2008. szeptember 13-án emlékparkká avatták az itt élt emberek tiszteletére és a tanítók emlékére, őrizve a gyökereket a jövőnek. Az emlékpark Strasszer Etel és Strasszer János, valamikori alsótengelici lakosok tervei alapján, az általuk összegyűjtött adományokból készült el. A megvalósításban Szinger Árpád volt segítségükre.
Cím: Tengelic, külterület, Alsótengelic, Tengelic községtől északra (a Kölesd felé vezető út jobb oldalán)
Helyrajzi szám: 0392/7
GPS: 46° 32’ 51.50’’ N 18° 41’ 07.70’’ E
Látogathatóság: szabadon látogatható
Forrás: http://tengelic.hu/telepulesi-ertektar, http://www.kincsestolnamegye.hu/pokbangos-baranyi-ret, http://www.ddnp.hu/_user/browser/File/NATURA2000/tengelic/HUDD20070_fenntartasiterv.pdf
A Tengelici homokvidéket egyetlen állandó vizű patak, az Éri-patak szeli át Pusztahencsétől Kajdacsig, ahol a Sárvízbe torkollik. A patak mentén, a talajszint adottságaitól függően 1-től 10-12 hektár nagyságú láprétek alakultak ki, melyeknek részét képezi a Bárányi rét, ahol a táj legnagyobb botanikai értéke, a fokozottan védett, tavasszal virágzó pókbangó (Ophrys sphegodes). A tövekre az 1970-es évtizedben Kalotás Zsolt talált rá.
Nyúlánk növekedésű, 10-30 cm magas, a tőlevelei hosszúkás-lándzsásak, tompa végűek, világoszöld és fényes felületűek. A vékony, zöld száron ülő, apró vörösesbarna virágai pókra emlékeztetnek. A három külső lepellevél világoszöld, míg a két belső barnászöld és kopasz. A mézajak sötét- vagy vörösesbarna színezetű, bársonyos szőrzetű, rajta kopasz, fénylő H vagy X alakú rajzolat látható. A pókbangó „jelzőnövényének”, az agárkosbornak társaságában mintegy „százas” állományában tenyészik a Bárányi réten. A pókbangó a környezeti tényezőkre rendkívül igényes, jövőbeli létét, megmaradását az okszerű területkezelés, az időbeli kaszálás vagy a kíméletes legeltetés fogja meghatározni.
