Látnivalók – Középtengelic

Középtengelicet Csapó Dániel hozományul kapta, miután nőül vette Gidly Katalint. A Csapó család Csapó György révén kerül Tolna megyébe, aki 1770 körül feleségül veszi Győri Évát és így Dunaszentgyörgy és Tolnanémedi körzetében kisebb birtokhoz jutott. Középtengelicen már állt ekkor egy barokk kápolna és egy korábbi kúria (vadászkastély) is. Csapó Dániel 1819-20-ban építteti fel ezt a kastélyát, aminek terveit Pollack Mihály készítette el. Ez az épület lett Tolna megye első klasszicista világi épülete és így mintául szolgált a később épülő kúriáknak. A kastély összetett pincerendszerrel, földszinttel és nagy padlástérrel rendelkezik. 1895-ben Csapó Vilmos Fellner Sándor tervei alapján bővíttette ki, ezzel kialakult az épület mai képe. Szerencsés módon a kastély berendezésének egy része, festmény és grafikai gyűjteménye is fennmaradt, és azt a Csapó család a II. világháború után a megyei múzeumnak ajándékozta. Így került a Wosinszky Múzeumba a klasszicizmus egyik neves bécsi származású, de évekig Pesten élő festőjének, Neugass Izidornak Csapó Dánielt és családját ábrázoló meghitt hangulatú festménye is.

A Csapók családi kúriájának építése idején a későbbi angolpark elődjének kialakítására került sor. Egy 1833-as térkép már szabályos angolkertet ábrázol, melynek kiterjedése elérte a 32 holdat. A kúriától nyugatra eső területen füves teret alakítottak ki, melyet virágokkal, rózsabokrokkal, kisebb cserjékkel díszítettek. A parkot sétányok, utak hálózták be. Változás következett be az 1870-es években, amikor a család francia parképítőt kért fel a terület parkosítási munkáinak elvégzésére. A 15,5 hektár nagyságú területen a tervező angolparkot tervezett és létesített. A parkosításhoz 56 különleges, Tengelic környékén ismeretlen fafajt telepített, köztük a vasfát (Gymnocladus dioica), mocsárciprust (Taxodium distichum), a bükk vöröslevelű változatát, a vérbükköt (Fagus silvatica). A család jó kapcsolatának emlékére gróf Széchenyi Istvántól kapott vadgesztenye vörös virágú (Aesculus carnea) változatának csemetéivel a park egyik sétányát szegélyezték. Az allé néhány példánya napjainkban is látható. Az 1960-1970-es években a Szekszárdi járás kisdobosai e fasor fái alatt felvert sátrakban táboroztak éveken át. A park több évtizedes elhanyagoltság következtében az eredeti szépségéből sokat veszített. A park díszét képezte, ma már a bokrok fedik egy, a Dunából előkerült római légiós szarkofágja. A tulajdonosváltással a park gondozása terén jelentős változás következett be és az egykori családi kúriának és a parkban álló 1750-ben épült kápolnának napjainkban már méltó környezetet ad.

A Csapó parkban, a kúriától északra lévő magaslaton áll a barokk stílusú kápolna, ami Tengelic község legrégebbi épülete. Építésének tényét és időpontját egy, a Csapó család birtokában lévő 1750-ből származó kehely oldalára vésett német felirat bizonyítja, ami magyarul így szól: „Gindly Ignácz feleségének, Anna Catharina von Breyernek az adománya a tengelici kápolnának 1750-ben.” A kápolna egyhajós, melynek végében az oltár áll. A bejárattal szembeni boltív felett indul ki a harangtorony. A tornác kupolaszerű, íves mennyezetén még megtalálhatóak az egykori harangkongató kötelek nyílásai. A kápolna 1926-ban készült bronz harangját dr. Csapó György a Milleneumi emlékpark készítésekor Tengelic községnek ajándékozta. A „Hét törzs” szoborcsoport mögött álló román stílusú templom imitációba került. A kápolna kőkeretes kapuján kettős címer helyezkedik el. A Szeplőtelen Fogantatásnak felszentelt katolikus kápolnában egykor gyakran tartottak egyházi ünnepségeket, ezek egyikéről az 1930-as években fénykép készült. 1949-ben, ahogy a kastély, a kápolna is a helyi Petőfi Sándor Termelőszövetkezeti Csoport tulajdonába került. A termelőszövetkezeti évtizedeket kiüresedve, állapotában megromolva vészelte át. Renoválását az 1990-es években az akkori tulajdonos végeztette el, melyet követően a kápolna új külseje és belső berendezése nem az eredeti állapotát kapta vissza: tornyának eredeti díszes, barokk teteje helyett, egy egyszerűbb kúp alakú tetőt kapott. Belső falfestményei sem eredetiek.

Az öt aprócska tóból álló területen az egykori Csapó kastélyhoz tartozó tó mellett, a vizenyős részek átformálásával jött létre az 1980-as évek elején.

Az őshonos halfajokból megtalálható itt a csuka, harcsa, kárász, keszeg, ponty, süllő, a nem őshonos halfajok közül az amur, balin, törpeharcsa és az ezüstkérész is.

Szinte teljesen eltűnt vizeinkből az egykor őshonos compó és a széles kárász, melyeket a tájidegen halak, az ikrapusztító ezüstkérész és a törpeharcsa pusztítottak ki.

A korábban Csapó pusztának nevezett területnek az 1800-as évek elejétől egyre több állandó lakója volt, ami szükségessé tette egy temető helyének kijelölését. A hetven méter hosszúságú ellipszis alakú sírkertet az évszázados hagyományoknak megfelelően temetőárokkal határolták. A közel 200 éves temetőben az első halottak sírhalmait már nem lehet megtalálni, ill. névvel azonosítani, de a temetkezés rendjére a kezdetektől utaló jelek vannak. A Csapó család kriptájához való helyzetét egy sírnak meghatározta, hogy a temetésre kerülő halott világi életében a családdal milyen kapcsolatban volt (rokoni, munkaköri stb.).

A – ma már használaton kívüli temető – a magyar történelem olyan nagy alakjainak sírhelye, mint pl. Csapó Dániel, aki az első magyar nemzetgazda volt és Csapó Vilmos, aki 1848-ban a Tolna vármegyei népfelkelés parancsnoka volt.