Tervezte: Bodor Árpád. Felavatása: 1996 augusztus 20.

Hagyományos alakú négyelt címerpajzs sárga és zöld mezőkre osztva – vékony fekete szegéllyel. Szimbolikája: a sárga – a homokos altalaj, a zöld – a szorgalommal megváltoztatott felszín – a vetések, erdők, mezők, rétek.
A címerképek mind a négy /4/ mezőben lebegnek. A jobb felső sárga mezőben egy tarka tollú “Daloló tengelic madárka”, a bal felső zöld mezőben egy 12 szirmú sárga “Napraforgó” barna magtányérral a jobb alsó zöld mezőben egy fehér “Ökörfej” és a bal alsó sárga mezőben egy zöld keretbe foglalt “Millecentenáriumi emlékmű” fehér haranggal és alatta 4 fehér sírkereszttel.

A címerképek heraldikai értelmezése

  • icon

    Származásunk negyede

    “Daloló tengelic madárka”

    A község mai nevére utal (1931 óta). Tarka tollazata a népesség sokrétűségét is szimbolizálja.

  • icon

    Megélhetőségünk negyede

    “Napraforgó”

    Az egyik legszívósabb homoki növény. A 12 virágszirom a község 12 falurészét is jelképezi: Tengelic, Szőlőhegy, Jánosmajor, Júliamajor, Vadászmajor, Felsőtengelic, Középtengelic, Alsótengelic, Alsóhídvég, Középhídvég, Katalinpuszta és Kishídja.

  • icon

    Történelmi múltunk negyede

    “Ökörfej”

    1931-ig Gindlycsalád volt a falu neve. A szarvasmarha Gindl Urbán marhatőzsér történelmi szerepét hivatott igazolni. Mária Terézia örökösödési háborúja során szerzett érdemi jutalmául kapott birtok vetette meg alapját a mai falunak.

  • icon

    Összefonódásunk negyede

    “Millecentenáriumi emlékmű”

    Szép fekvésű temetőnk dísze a hozzá csatlakozó emlékparkkal. A falunkból elszármazottak ünnepségeit is itt szokták megrendezni. Temetésekkor megkondítják a lélekharangot, amelyet a Csapó-család ajándékozott a községnek. Sorsközösségünk kézzel fogható szimbóluma a temetőnk, ahol felekezeti, faji és társadalmi megkülönböztetés nélkül békésen megférnek egymás mellett az elhunytak.