A település rövid története

Tengelicen már a bronz- és vaskortól éltek emberek. Ezt bizonyítják a különböző korokból feltárt leletek (bronz nyílhegy Felső-Tengelicen, bronzserpenyő Tengelicről). A falu határában honfoglalás kori sírokat tártak fel. A római korban kereskedelmi út vezetett a falu mellett. Az 1960-as években vadászok kb. 800 római ezüstpénzt találtak a Bogárzónál (Felső-Tengelictől északra fekvő tó). Egy 1304-ben keletkezett oklevél említi Tengelic templomát. Az egykori templomhoz település is tartozott, amit a csont- és cserépmaradványok is bizonyítottak. A templom maradványai tanúsítják, hogy Tengelic már akkor központi helység volt a környékbeli puszták között. A templom alapjait találták meg a Nyulasi-tó északnyugati részén. Ez a település a török időkben pusztult el.

A község történetében mérföldkő volt, amikor az 1700-as évek elején Gindly Urbán Fülöp és Gindly Balázs Ferdinánd győri tőzsérek adományként kaptak I. Lipót osztrák császártól, mintegy 15000 hold területet.

A legenda szerint, Gindly annyi földet kapott, amennyit napkeltétől napnyugtáig lovon körbe tudott járni, és kötéllel be tudta keríteni. A legenda egy másik változata körbeszántásról szól. Ez az óriási birtok házasságok és öröklődések révén több uradalomra szakadt. A birtokosok közül többen a haladásért küzdöttek, pl.: Csapó Dániel, Bezerédj István, I. Csapó Vilmos és II. Csapó Vilmos.

A XX. század elején a falu mostani területén található 1381 ha Zichy-birtokot felparcellázták. 32 településről sereglettek ide a zsellérek, családok. 1905-ben 200 telepes család érkezett, németek és magyarok. 1906-ban megépült az iskola, mivel az 1884-ben alapított pusztai iskola, az alapító Gróf Zichy Ödön halála után már nem volt elég az egyre növekvő számú gyereknek. Eleinte medinai, aztán szedresi, majd kölesdi irányítás alatt volt a falu. 1907-ben saját közigazgatása lett, a község önállósodott. A falu legelső bírója Csapó Dániel. Ebben az évben lett a falu neve Gindlycsalád község (1907-ig Kistengelicz volt a hivatalos neve). 1912-ben egy magtárból megépült a katolikus templom, illetve akkor szentelték fel. 1928-ban emelet épült az iskolára, 1929-ben a lakosság támogatásával megépült a kultúrház, ami sok közösségi programnak adott otthont. 1931-ben kapta a mai nevét a község, ekkortól Tengelic. 1937-ben megépült a református templom, 1941-ben pedig az óvoda.

A II. világháború alatt élelemhiánytól szenvedtek az emberek. Ezen úgy segítettek, hogy közmunkáért búzával fizettek a lakosoknak. 1944. december 1-jén a szovjet csapatok bevonultak Tengelicre, ezzel településünkön véget ért a háború. A háború megtizedelte a lakosságot, majd a németek kitelepítésével is csökkent a lakosok száma. 1945-ben a Csapó-család földjét csökkentették, később, 1949-ben a családnak végleg távoznia kellett, mert a birtokukat és a kastélyt a megalakult TSZ vette tulajdonába. 1946-47-ben villamosították a falut. 1949-ben megalakult a TSZ.

A népesség alakulása

A község állandó népessége az elmúlt évtizedekben csökkenést mutat. Mára 2375 fő körül mozog az állandó lakosság száma, mely szám tartalmazza a 11 külterületen élőket is. A külterületek közül a három legnépesebb: Szőlőhegy (325 fő), Júliamajor (138 fő), Jánosmajor (99 fő), ahol a lakosság közel egy negyede él. Elöregedő település: a nyugdíjasok aránya 25%, a 0-18 éves korúaké pedig mindössze 18%. Betelepülés főként a külterületeken jellemző, de tapasztalható kismértékű elvándorlás is.

1863-1910 Kistengelic, 1925-től Tengelic

1863: 1079 fő
1876: 1589 fő
1880: 1761 fő
1890: 2273 fő
1900: 2624 fő
1910: 3416 fő
1925: 3725 fő
1960: 4063 fő
1970: 3785 fő
1980: 3323 fő
1990: 2640 fő
2006: 2526 fő
2007: 2520 fő
2008: 2482 fő
2009: 2444 fő
2010: 2390 fő
2011: 2375 fő
2012: 2375 fő
2013: 2334 fő
2014: 2307 fő

A közigazgatás megszervezésével párhuzamosan létesültek az intézmények, létesítmények

  • 1907 – községi elemi népiskola kezdte meg működését.
  • 1908 – felavatták az új, emeletes községházát.
  • 1912 – a Zichy-féle magtárt katolikus templommá alakították át.
  • 1928 – emeletet építettek az iskolára.
  • 1929 – lakossági támogatással megépült a kultúrház.
  • 1937 – az evangélikus és református egyház templomot épített.
  • 1941 – megépült az óvoda.
  • 1946-47-es esztendőben elkészült a község villamoshálózata.
  • 1965-ben átadták a törpevízművet (a vezetékes ivóvízhálózatot).
  • 1970-ben felépült az új bölcsőde és az új takarékszövetkezeti székház is.
  • 1971-ben átadják a 6 tantermes új iskolát és a 100 férőhelyes diákotthon épületét.
  • 1976-tól társadalmi munkában nagyszabású útépítések kezdődtek, melynek eredményeként a faluban minden utca szilárd burkoltatot kapott.
  • 1982-ben új postahivatal létesült.