A település rövid története
Tengelicen már a bronz- és vaskortól éltek emberek. Ezt bizonyítják a különböző korokból feltárt leletek (bronz nyílhegy Felső-Tengelicen, bronzserpenyő Tengelicről). A falu határában honfoglalás kori sírokat tártak fel. A római korban kereskedelmi út vezetett a falu mellett. Az 1960-as években vadászok kb. 800 római ezüstpénzt találtak a Bogárzónál (Felső-Tengelictől északra fekvő tó). Egy 1304-ben keletkezett oklevél említi Tengelic templomát. Az egykori templomhoz település is tartozott, amit a csont- és cserépmaradványok is bizonyítottak. A templom maradványai tanúsítják, hogy Tengelic már akkor központi helység volt a környékbeli puszták között. A templom alapjait találták meg a Nyulasi-tó északnyugati részén. Ez a település a török időkben pusztult el.
A község történetében mérföldkő volt, amikor az 1700-as évek elején Gindly Urbán Fülöp és Gindly Balázs Ferdinánd győri tőzsérek adományként kaptak I. Lipót osztrák császártól, mintegy 15000 hold területet.
A legenda szerint, Gindly annyi földet kapott, amennyit napkeltétől napnyugtáig lovon körbe tudott járni, és kötéllel be tudta keríteni. A legenda egy másik változata körbeszántásról szól. Ez az óriási birtok házasságok és öröklődések révén több uradalomra szakadt. A birtokosok közül többen a haladásért küzdöttek, pl.: Csapó Dániel, Bezerédj István, I. Csapó Vilmos és II. Csapó Vilmos.
A XX. század elején a falu mostani területén található 1381 ha Zichy-birtokot felparcellázták. 32 településről sereglettek ide a zsellérek, családok. 1905-ben 200 telepes család érkezett, németek és magyarok. 1906-ban megépült az iskola, mivel az 1884-ben alapított pusztai iskola, az alapító Gróf Zichy Ödön halála után már nem volt elég az egyre növekvő számú gyereknek. Eleinte medinai, aztán szedresi, majd kölesdi irányítás alatt volt a falu. 1907-ben saját közigazgatása lett, a község önállósodott. A falu legelső bírója Csapó Dániel. Ebben az évben lett a falu neve Gindlycsalád község (1907-ig Kistengelicz volt a hivatalos neve). 1912-ben egy magtárból megépült a katolikus templom, illetve akkor szentelték fel. 1928-ban emelet épült az iskolára, 1929-ben a lakosság támogatásával megépült a kultúrház, ami sok közösségi programnak adott otthont. 1931-ben kapta a mai nevét a község, ekkortól Tengelic. 1937-ben megépült a református templom, 1941-ben pedig az óvoda.
A II. világháború alatt élelemhiánytól szenvedtek az emberek. Ezen úgy segítettek, hogy közmunkáért búzával fizettek a lakosoknak. 1944. december 1-jén a szovjet csapatok bevonultak Tengelicre, ezzel településünkön véget ért a háború. A háború megtizedelte a lakosságot, majd a németek kitelepítésével is csökkent a lakosok száma. 1945-ben a Csapó-család földjét csökkentették, később, 1949-ben a családnak végleg távoznia kellett, mert a birtokukat és a kastélyt a megalakult TSZ vette tulajdonába. 1946-47-ben villamosították a falut. 1949-ben megalakult a TSZ.